|
Az ólomüvegről röviden: az ólmozottüveg igen régi nagy hagyományokkal rendelkező technika,
szerepe a gótikában és a szecesszióban volt a legjelentősebb,
de az aktuális építészeti és lakberendezési stílusokhoz is rugalmasan igazítható.
Ez a technika leggyakrabban nagyobb felületeknél használatos.
Az ablakok formája, mérete, osztása, üvegezése a belső tér jellegének egyik fontos
meghatározója. Az ólomüveg apró üvegdarabokból áll, amelyek ólom sínbe kerülnek,
majd az ólmok találkozását forrasztások rögzitik.


(Üvegbarlang munkája)
Az ólmozott üveg időszámítás után a II. században keletkezett.
Kissebb nagyobb üvegdarabokat egymás mellé helyeztek,
majd ólmott öntöttek az üvegek közzé.
A kihült ólom fogta össze az üvegdarabokat.
Ezek még elnagyolt, nem müvészi munkák voltak.
A művészvilág a bizánci kortól számitja az ólomüveg kialakulását.
Itt már művészi hatású diszítményeket találtak, mozaik elrendezésű,
figurális ábrázolású, festtett ólomüvegek voltak.
Azaz művészi hatásuak.
Magyarország legnagyobb ólomüvegező alakja volt: Róth Miksa.

|